2 02 cunda torokorszag 2010

Nevezzük kerthelyiségnek – Szentirmai Dóra online fotókiállítása

A kerthelyiség – főként a városlakó számára – a legvonzóbb helyek egyike. Az embernek a kerthelyiségben megvan az az illúziója, hogy része a természetnek. Mint ahogy a teraszon, a balkonon, sőt a gangon is, vagy a franciaerkélyen, ami olyan keskeny, hogy csak Chaplin-lábtartásban lehet rá kiállni levegőzni. A kerthelyiség: nyár. „Télen zárva van a kerthelyiség” magyarázza az egyik értelmező szótár példamondata. A kerthelyiség akkor is szép, ha csúnya, esetleges, ideiglenes, szedett-vedett, kényelmetlen. Ha csak egy kis kiülő. Mert nem minden kerthelyiség romantikus találkahely, sötétzöld gesztenyefák árnyékában megbújó hűvös menedék, kockás abrosz fölött összekoccanó fröccsös poharak, madárdal, nóta, kacagás. De minden kerthelyiség átjáró, köztes létező, természetes és mesterséges, kert és helyiség, valami, ami kint van, ahová bentről kimehetsz, egy másik tér, a szabadság ígérete. A kijárási korlátozások fokozatos feloldásának korában maga a szabadság szimbóluma. Nevezzük szabadságnak. 

Fotók és szöveg © Szentirmai Dóra

Dajer_Tamogatom

Szentirmai Dóra előző írása a dajer.hu – n:

Az év nyári élménye: mozi a Paradicsomban

 

Dajer_Tamogatom