Kaffka Margit: Színek és évek – felolvasás, 4. rész

Miklusicsák Aliz személyes ajánlója

Kérdeztétek néhányan, hogy mivel veszem fel a hanganyagot. A válasz: az én ócska telefonommal. Nem mintha ez fontos információ lenne, de abból a szempontból mégis, hogy azért döntöttem úgy, hogy lemondom a felajánlott rádió profi stúdióját, mert úgy éreztem, csak itthon tudom megteremteni azt az intimitást, amit a szöveg megkíván. Megvárom, míg elmegy itthonról a családom, kinyitom a laptopot, és bekapcsolom a telefonom hangfelvevőjét. Ezért az intimitásért beáldozom a stúdióminőséget. Hasonló a válaszom arra is, hogy miért nincs a részek elején és végén valamilyen hangulatos zenei aláfestés. Mert úgy érzem, nem kell, annyira erős Kaffka szövegének dallama, lüktetése, ritmusa, hogy minden egyéb hang kiütné Magda emlékeinek mantráját. Mint amikor rádióra vagy telefonhívásra ébredünk, és azonnal kimegy a fejünkből, a sejtjeink emlékezetéből az álom.

Elég csak ránézni a szövegre, hogy lássuk ezt a szerkezetet: Kaffka az emlékeket nagy tömbökben zúdítja az olvasóra, sokszor idősíkokkal szabdalva, hiszen Magda az emlékezetében emlékezik. Az ötvenéves asszony a pubertáskoráról mesél, s közben a fiatal lány is emlékezik egy még korábbi eseményre. Nagyon sok mellékmondattal és gondolatfutammal hozza vissza az olvasót és fejezi be a képet – ezeket a részeket én merengőnek neveztem el.

A harmadik részben nagyon sok kapaszkodót kaptunk: az elbeszélő játékos gyerekcsínyen keresztül mutatta be imádott anyját és grószit, közben érzékelhettük Magdus „félig gyerek és félig lány” állapotát.

Most, a negyedik részben megtudjuk, hogy már eladósorba került: mégpedig abból, ahogyan a kisváros megítéli őt. Ahogy a nagykárolyi emberek, akiket házakként jelenít meg a Hajdúvárostól a Várkertig (mifelénk amúgy régen minden háznak saját neve volt), csipkelődő kritikával felavatják a gyerekből nővé lett Magdát.

Ilyen nagykárolyi emlékeim nekem is vannak: sokat sétáltam kamaszkoromban a kastélykert oldalán, félve, nehogy ismerőssel találkozzak, mert tartottam a megítélésüktől. Sajnos én sokszor átmentem az utca másik oldalára, nem voltam olyan bátor és kellőképpen pimasz, mint Magda.

Tetszett Önnek?! Ha igen kövessen bennünket a facebookon, youtube-on, podcast csatornánkon  és az instagramon!

Miklusicsák Alíz posztjai a Dajeren:

Kaffka Margit: Színek és évek – felolvasás 3. rész

Kaffka Margit: Színek és évek – felolvasás 2.rész

Kaffka Margit: Színek és évek – felolvasás 1.rész

Tompa Andrea: Vaslaci – Szolidaritási meseolvasás a Dajeron!

Nő mindig mozgásban

Szállj ki a dobozból és szállj be a dalba! Interjú Nagy Bernadett énekessel

A huncut, a csibész… Emlékek egy anyáról

“A saját elképzeléseid, álmaid szerint élni sokszor kirekesztettséggel és magánnyal jár”

Kisszékes karácsony Ceausescuval

Csúszik a gyerek