seta borrito

Mégis, hol a nők helye? #őszi sétaajánlat

Néhány napja adtunk magunk is hírt róla, hogy Izland kis híján történelmet csinált, igaz, nem először. Korábban ők adták a világ első demokratikus választásán nyert női elnökét, most nem sokon múlott, hogy a szigetországnak legyen az első női többségű parlamentje. Érkezzünk most ide a Duna partjára, és sétáljunk egyet magyar nők történetei közt! Sétánk pedig ezúttal nem csak a kunderai múltidézés technikája lehet, hanem egyfajta előválasztás alatti és tavaszi választások előtti esélylatolgatás is akár. A Sétaműhely – Budapest Walkshop „Mégis, hol a nők helye?” emancipációtörténeti programját Antoni Rita társadalmi nemek szakértő, a séta vezetője ajánlja most nekünk.

Dajer_Tamogatom

Az utóbbi néhány évben egyre nagyobb népszerűségre tett szert a tematikus városnéző séta műfaja, melynek egyik hazai zászlóvivője a Sétaműhely – Budapest Walkshop. A tematikus séta lényege, hogy a „kötelező” látványosságokon túlmutatva a városnak a sztenderd turistaútvonalon kívül eső zegzugaiba nyújt betekintést (mint például a Szellemek a Svábhegyen séta), és/vagy az ismert látványosságokat is más szemszögből, akár elfeledett történetek mentén mutatja be (pl. Boszorkányok a Gellérthegyen). A tematikus séta vezetője nem pusztán idegenvezető, hanem mint pedagógus, művészettörténész, történész, irodalmár, muzeológus, stb. az adott terület szakértője, aki széles körben olvasott a témában, és folyamatosan követi az újabb kutatási eredményeket is.
Mindez garantálja, hogy a tematikus séta új és naprakész ismereteket tartogat a város szülöttei, sőt akár még az érintett városrész tősgyökeres lakói számára is.
A tematikus séta meghonosodásának köszönhető, hogy 2018-ban egy Facebook-csoportban belefutottam az addig szürreálisnak hitt álom-álláshirdetésbe: „a Sétaműhely – Budapest walkshop emancipációtörténeti séta vezetésére nagy tudású, mosolygós, profi sétavezetőt keres”.
Olyan gyorsan küldtem az önéletrajzomat Lénárd Anna alapító-képzőművésznek, hogy csak úgy füstölt a billentyűzet. Alig egy hónap múlva már ott álltam Veres Pálné Beniczky Hermin belvárosi szobra előtt, hogy az első csoportommal nekivágjak a két és félórás sétának. A „Mégis, hol a nők helye?” sétát Lénárd Anna és dr. Holló Mária jogász állították össze, én pedig helyenként kiegészítettem a saját ismereteimmel. A Nőkért.hu szerkesztőjeként akkor már közel tíz éve foglalkoztam nőtörténettel – egyik szívügyünk a jelentős teljesítményt nyújtó magyar és külföldi nők bemutatása –, de azt pl. még én sem tudtam, hogy a világ első egyetemét egy nő (ráadásul muszlim nő!) alapította a 9. században.

hermona szobor scaled e1633385710499

                                                                                               Veres Pálné 

A séta bevezetése képpen a bronzplafon fogalmával ismerkednek meg a vendégek – mely az „üvegplafon” mintájára a köztéri szobroknál tapasztalható nemi egyenlőtlenségre utal –, és azt is megtudják, miért írt 1989-ben Lydia Skleviczky horvát feminista „More Horses Than Women” [„Több ló, mint nő”] címmel tanulmányt. A Budapesten található férfi vs. női szobrok arányán rendre megütköznek a sétálók még annak tudatában is, hogy a 20. századig a társadalmi nemi szerep-elvárások jelentősen nehezítették a nők érvényesülését a tudományban, művészetekben és a
közéletben. Folytatva a sétát, szót ejtünk a Veres Pálné utca híres lakóiról, és felfedjük, hogyan viszonyult Ady (legalábbis publicisztikáiban) a feministákhoz. Ezután felkeressük a nők oktatásának egyik korai hazai (egyházi) bázisát, majd rátérünk a szervezett magyar nőmozgalom megalapítója, Veres Pálné, azaz, ahogyan ő szerette használni a nevét, Veres-Beniczky Hermin munkásságára, és meglátogatjuk az általa alapított, ma is működő iskolát. A következő állomáson az első magyar orvosnővel, Hugonnai Vilmával és az első magyar ügyvédnővel, Ungár Margittal ismerkedünk meg – vendégeink jót szoktak derülni azon, ahogyan utóbbit fogadta a sajtó.
A pihenőt a Károlyi-kertben tartjuk, ahol egykor a jobboldali író, Tormay Cécile szobra állt. A fő ok azonban, amiért ezt a helyszínt érintjük, a Károlyi-házaspár kapcsolódása a korai magyar feministákhoz: részben ennek az ismeretségnek köszönhető, hogy a Károlyi-kormány 1918-ban (noha a férfiakénál szigorúbb feltételekkel, de) törvénybe iktatta a magyar nők szavazati jogát. Szót ejtünk arról is, hogy az épületben jelenleg székelő Petőfi Irodalmi Múzeum jogelődje, a Petőfi Társaság kiket vett fel kevés számú női tagjai közé. Egyikük Jászai Mari színésznő volt, akinek, ha a 19. században lett volna #metoo mozgalom, bőven akadt volna mondanivalója.

jaszai mari
Jászai Mari © Fotó: Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria

Akárcsak Török Sophie-nak, akiről a Centrál Kávéháznál mesélek, egy személyes történettel kitérve arra, hogy hogyan kapcsolódom közvetetten a női irodalmi hagyomány megőrzését oly fontosnak tartó íróhoz. A Feministák Egyesületének megalakulási helyszínénél tisztázzuk, hogy Schwimmer Rózsáék célja messze nem csak a szavazati jog megszerzése volt, azt csupán egy eszköznek tekintették a nők és a férfiak „minden téren” való egyenjogúsításához. Lapjuk, A Nő és a Társadalom számaiba betekintve a sétálók rácsodálkoznak, hogy a korai feministákat foglalkoztató témák, problémák jelentős része mennyire nem veszítette el mára sem az aktualitását. Ezt a sétánkat Schwimmer Rózsa egy híres beszédének helyszínénél zárjuk.

A nagy érdeklődésre való tekintettel hamarosan fontolóra vettük a folytatást is: a „Nők útja a Parlamentbe” séta időben ott veszi fel a fonalat, ahol a „Mégis, hol a nők helye?” abbamarad, azonban a két séta önállóan is érthető, és tetszés szerinti sorrendben látogatható. A „Nők útja a Parlamentbe” séta a Vigadótól indul, ennek az az oka, hogy 1913-ban ez volt a Feministák Egyesülete által szervezett budapesti Női Választójogi Világkongresszus bázisa. Ezután azt vizsgáljuk meg, hogy a két világháború közötti, kedvezőtlen politikai atmoszférájú időszakban hogyan törtek maguknak mégis utat a nők az érvényesülés felé a sport, a művészetek, a tudomány és a politika világában. A Váci utcán kiderül, hogyan és miért változott meg egészen drasztikusan a nők öltözködése a húszas évekre, majd egy mellékutcába kanyarodva azt is megtudjuk, vajon hol lehetett Budapesten először női sportruházatot kapni. Megismerjük Tüdős Klára gazdag életútját, aki jelmeztervezőként, divattervezőként és filmrendezőként egyaránt jeleskedett. Hogyan vélekedtek a korszakban a nők felsőfokú oktatásáról, milyen érvekkel – és intézkedésekkel – igyekeztek őket kiszorítani onnan? Kik voltak az első tudományos pályát befutott nők, és milyen politikai nézeteket vallott a Magyar Tudományos Akadémia első női tagja? Ezek után ismerjük meg részletesen az első két parlamenti
képviselőnő: Slachta Margit és Kéthly Anna életútját, a munkásságukkal kapcsolatos tényeket, és a sajnos elburjánzott tévhiteket.

 

kethly anna szobra scaled e1633385995860
         Kéthly Anna. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Számomra a két séták által felölelt nőtörténeti időszak legfontosabb tanulsága, hogy ki kell tartanunk. Egyrészt, Veres-Beniczky Herminnek többen azt mondták, hogy a társadalom még nem érett arra, hogy a magasan képzett nők jelenlétét tolerálni tudja – ő maga viszont erről úgy vélekedett (egyben annak példájával járt elöl), hogy ez esetben nem ölbe tett kézzel kell várnunk, hanem meg kell előznünk a korunkat. Életútja az ageista sztereotípiák markáns ellenpéldája is egyben: ötvenéves volt, amikor megjelentette „Felhívás a nőkhöz” c. cikkét, és megkezdte nőjogi tevékenységét. Másrészt, a Horthy-korszak kiemelkedő nőalakjai inspirációt adnak arra nézve, hogy reménytelennek tűnő politikai helyzetben is kivívhatunk magunknak némi mozgásteret: a feminizmusnak minden korszakban, minden társadalmi környezetben kell, hogy legyen a nők számára mondanivalója.

Legközelebb a következő időpontokban vehetsz részt a Sétaműhely magyar nőtörténeti sétáin:
Mégis, hol a nők helye? nov. 13. szombat 13 óra
Nők útja a Parlamentbe okt. 23. szombat 13 óra

(X)

 

Dajer_Tamogatom