Ukrán frontvonal II. - #Hallgassunkukránzenét

Ukrán jazz. Menopauza. Menő pause. Válogatás Kovarszki Andrea a. k. a. SelectorKA gyűjtésében és személyes hangú ajánlásával.

A családi történet szerint nagymamám testvérét, Erikát, a II. világháború végén Viharsarokban állomásozó, azt „felszabadító” szovjet katonák agressziója, brutalitása ölte meg. A földekről hazafelé sétáló lányok, asszonyok többsége a városi bálba igyekezett, köztük Erika is, aki annyira be volt zsongva, hogy elhitte a velük találkozó szovjet katonáknak, hogy gyorsan hazaviszik, így korán odaérhet a bálba. Nem így történt. A teherautón több szovjet katona megerőszakolta és olyan súlyos fizikai és lelki sérüléseket szenvedett, hogy pár nappal később, még 20 éves kora előtt belehalt sérüléseibe.

Ez a történet mostanában gyakran életre kel bennem, amikor olvasom, hogy a „felszabadító” orosz katonák (micsoda párhuzam) ukrán nőket, asszonyokat, fiatal lányokat erőszakolnak meg, mély fizikai és lelki sérüléseket hagyva maguk után.

És hogy miért pont free jazz? Egyrészt a free jazz összekapcsolása a menopauzával, a menő pauzával, tréfás hangzással bírt, játszottunk vele már máskor is. Másrészt a free jazzben tapasztalható időnkénti elviselhetetlenség, monotonitás, vibrálás vagy szélsőséges jókedv, esetleg mély nyugalom egyaránt jelen van egy változókorban lévő nő életében.

Ugyanezt hiszem akkor is, amikor a háborúban lévő emberek mindennapjaira gondolok. Ők is egyik pillanatról a másikra élhetik meg a legkülönbözőbb érzések változatait, az elviselhetőtől az elviselhetetlenig, a zokogástól a nevetésig, a nevetés őrületéig, a kilátástalanságtól a reményig.

Így lett ez az összeállítás ukrán jazzt, free jazzt, kortárs jazzt játszó zenekaroktól és jazzénekestől gyűjtött válogatás. Egyfajta reflexió is a megismert szörnyű történetekre, a háborúra, a hazugságokra és a manipulációra. Egy kiáltás, figyelemfelhívás, hogy ez a háború van, hogy itt történik és nem lehet szemet hunyni felette.