vegan02

Daises (1966)

Vegán emberkísérlet – az első két hét

Az igazán menők nem Újévkor tesznek fogadalmakat, hanem amikor ágynak esnek, mozgásképtelenek lesznek, és akkor még az életmódváltást is bevállalnák, csak élhessenek újra intenzíven és véletlenül se unatkozzanak. Na már most, a  táplálkozási szokásaink megváltoztatása igazán divatos,  de meggyőződésünk, hogy  a kísérleteiket dokumentáló hétköznapi hősök –  a szomszédasszony vagy a kedves beszélgetőtárs a fodrásznál –  sokkal példamutatóbbak (vagy elriasztóbbak lehetnek) számunkra, mint azok az ostoba, önjelölt gasztroguruk, akik bármikor Updatelik  a hülyeségüket.  A jelenkori vegánok – ők azok, akik elutasítanak mindenféle állati eredetű ételt –  mellett ott vannak   pl. a szemivegetáriánusok, a peszkatariánusok, az ovo-lactovegetáriánusok, a laktovegetáriánusok, és így tovább, illetve vannak a KEZDŐ vegánok is,  mint Móra Gabi is. Vegán emberkísérlete a Dajeron, indul!

Dajer_Tamogatom

Szegény anyám, ha látna… Biztosan nem hinné el, hogy mibe fogtam. Én, aki gyerekkoromban messziről kerültem a zöldség-gyümölcsfélék környékét is és húst ettem hússal. Furcsa dolgok vannak.

Igazság szerint már egy éve egyre kevesebb húst eszem, kizárólag etikai okokból. Egyszerűen felfordul a gyomrom az ipari sertés/baromfitelepek gondolatától is, nem beszélve a marhavágásról. Kétségbeejt a klímaváltozás, és az, hogy mennyi mindent lehet(ne) tenni azzal, ha pusztán az étkezési szokásainkon változtatnánk.  Azt gondolom, hogy nem kell mindenkinek vegánnak lennie, de arra sincs szüksége senkinek, hogy napi szinten húst egyen (pláne többször). Ez soha nem volt így a történelem során és továbbra sem kellene, hogy így legyen. Viszont a bolygónk és a jövőnk nagyon szépen megköszöni, ha átállunk. Részemről egy éve kísérletezem, eleinte kevés sikerrel. Mert annyira berögzült a húsevés, hogy rendszeresen „véletlenül” ettem húst. Társaságban az asztalra kitett pogácsákból azért vettem el a töpörtyűset, mert nem figyeltem oda. Amikor erre ráébredtem, kötöttem egy egyezséget magammal, hogy csak akkor eszem húst, ha tényleg arra vágyom. Tudatosan kezdtem odafigyelni és inkább a húsmentes alternatívát választottam, kivéve, ha megkívántam valamit. És egyre kevésbé kívántam meg. Karácsony előtt már rosszul lettem a töltött káposztától, amit egyébként imádok. A halfélék maradtak, nálam valószínűleg itt van a természetes határ jelenleg, nem akarok lemondani a lazacról, a tonhalkrémről, a tengeri herkenytyűkről. Nem ettem ilyeneket naponta, szóval ez az én számomra fenntarthatónak tűnik.

Ugyanakkor egyre kevésbé tudom megemészteni a tejet. Először csak a tejeskávémat cseréltem laktózmentesre, aztán növényi tejesre, majd fokozatosan egyre kevesebb tejfélét igyekeztem fogyasztani. De azért ez nagyon nagy változás, gyakran nem sikerült, és hát az emésztésem egyre pocsékabb lett, év végére mindennaposak voltak a problémáim. Gondoltam, mielőtt pánikba esem, meg kéne próbálnom drasztikusan elhagyni ételcsoportokat.

Ez a két dolog már önmagában is elég motiváció volt egy vegán diéta elkezdésére. A harmadik az aljas módon rám mászott 3-4 kiló, amit heti 4-5 aktív edzéssel sem tudtam lefaragni az istennek se. Gondolom a korral jár, meg az egzotikus nevű de teljesen közönséges Hashimotom se segít a dologhoz. Viszont még sose láttam kövér vegánt. Plusz szeptembertől elkalandoztam az akro jóga irányába, ami nagy szerelem, de határozottan nehéz vagyok hozzá. Vagyis nem vagyok elég erős base-nek és túl nehéz vagyok flyernek (Lásd másik dajer cikkünk, a boldog Holováczokról!). Mérgemben erősíteni kezdtem, ez rendben is van, de a kilóktól is meg kéne válnom, mert repülni jó, és akarok. Szóval most a cél 6-7 kiló leadása, ami egyébként teljesen irreális, mert ha ez sikerülne, akkor kb. a 20 évvel ezelőtti súlyomhoz térnék vissza.

Így hát újévi fogadalomként január 6-án (normális ember nem kezd január 1-én új életet másnaposan, amikor még van a bejgliből meg a csülökből) tejmentes vegetáriánus életmódra váltottam (azért nem vegán, mert bár nem eszem tojásrántottát, de nincs kedvem nézegetni, hogy miben van és miben nincs, meg a mézet se bánom, ha valamibe beleteszik). Terveim szerint 2-3 hónapig tartom, aztán majd meglátjuk. Azért nem egy hónap, mint a divatos ilyen-olyan kihívások, mert annyi idő alatt szerintem semmi nem történik, több időre van szüksége a szervezetnek, hogy történjen valami. Nagyon remélem, hogy az emésztésemen segíteni fog, mert a következő, amit elhagyhatok, az a glutén lehet, de a gluténmentes vegán életmód meg már annyira hardcore, hogy szívesen kihagynám.

A továbbiakban megosztom veletek a tapasztalataimat itt a dajeren, gyertek velem, nézzük meg együtt, mire megyek ezzel az ötletemmel:

  1. hét: január 6-12.

Arra már a tervezési szakaszban rájöttem, hogy a legnagyobb probléma ezzel az étrenddel, hogy nem tudok vegánul főzni. Nem tudom, mihez mi kell, hogy jó összeilleszteni az ízeket, miből mennyi, stb. Vagyis ha főzni akarok, akkor kottából kell, amit meg utálok. Másrészt a gyerekeim ízlése borzasztó konzervatív, mintha magamat látnám. A munkahelyi menza pedig még vega alternatívát is csak keveset tud felmutatni, a vegánt hagyjuk is. Időm meg nincs főzni minden nap. Hétközben tehát marad a rendelés (ötletadónak is jó lesz), hétvégére meg a duplán főzés. Még szerencse, hogy a pasim partner ebben is.

A RépaRetek házhozszállítást nagyon ajánlom, szuperfinom dolgokat hoztak. Viszont nem szabad rászokni, hacsak nem vagy gazdag, mert közel egy vagyonba kerülnek. A Vegafutár ehető, de nem egy nagy durranás. A közelünkben meg van egy kínai, ahol finom és friss a sült tofu rizzsel. Pénteken otthonról dolgoztam, összedobtam valami csicseriborsós izét, nem lett rossz. Reggelire-vacsorára mindenféle kencék, egyelőre kísérletezem, élvezem az új ízeket. Arra nagyon hamar rájöttem, hogy a vaj borzasztóan hiányzik, össze is dobtam egy vegán alternatívát (recept a neten), nem lett rossz.

Mindennek nézegetem az összetevőit és csodálkozom. Miért van mindenben tejpor? Miért?? Az Aldiban van finom vega felvágott, tudtam, hogy van benne tojás, de gondoltam az azért jó lesz. Megnéztem, tejpor van benne. Nem értem. Az étcsokik közül a sima játszik, de a gyümölcsösökben egy vajzsír nevű dolog van, ami nemtom mi, de nem kockáztatok. A rágcsák jelentős részében is tejfélét rejtettek el. Ki érti ezt.

Ez az izgalmas rácsodálkozás ment egészen vasárnapig, amikor elindultam terepfutni a barátnőmmel. Nem újdonság, az edzéseim nagy részét a futás teszi ki, terepre ugyan keveset jutok el, de rutinos futónak gondolom magam. Aztán lejtőn lefelé, egy kényelmes, jól kitaposott ösvényen akkorát estem mint egy ház, kiterültem teljes testhosszomban. Az edzőm büszke lenne rám, valószínűleg bekapcsoltak a core izmaim, mert hihetetlenül jól estem, se a tenyerem le nem horzsolódott, se a nadrágom ki nem szakadt, szóval minden oké lenne. De a bokám kifordult alólam, valószínűleg azért volt a zakó. Még futottam meg sétáltam rajta néhány kilométert, azt hittem, hogy nincs nagy baj, de estére már nem tudtam járni rajta.

Reggel még fél lábon gyorsan megmértem magam azért, 1,5 kg-t fogytam, ami elég hihetetlen, egész héten zabáltam mindenfélét, ami a kezem ügyébe került. És közben sokkal könnyebbnek éreztem magam, nem fáj a gyomrom, működik az emésztésem, kész csoda. Azért nem vonok le messzemenő következtetéseket, rövid távon eddig is minden ilyesmi váltás használt. Még néhány hét, mire kiderül, hogy ténylegesen mire megyek ezzel.

83264108 185984465853487 1023238437437702144 n

  1. hét: január 13-19.

Hétfőn reggelre akkora lett a bokám mint két teniszlabda, így a sebészeten kezdtem a napot. A diagnózis részleges bokaszalagszakadás, egy hét fekvőgipsz, aztán ha minden jól megy, járó. Baromi mérges vagyok egész héten, utálok lakáshoz kötve lenni, utálok vánszorogni. És közben érzem, ahogy sikítva elhalnak az izmaim és kúsznak rám fel a hájak. Ennyit a fogyókúráról. De a vegánságot akkor sem adom fel, legalább az legyen meg.

Össze-vissza ettem egész héten, a férjem ellátott minden jóval, kis chipsz, kis keksz, kis étcsoki, fene egye meg, unalmamban eszem. Igaz, hogy vegán, de nem egészséges életmód, az biztos.

A hét tanulsága, hogy nem vagyok oda a húspótlókért. Eddig lelkesen ettem a szejtánt meg a gabona kolbászt, most nem kívánom. Egy valódi szelet sonkát szívesen megennék, de azt, ami olyan, mintha, nem kérem. Ugyanígy a sajt. Vettem az Aldiban sajtpótlót, nem rossz az íze, hasonlít is, de akkor sem eszem. Inkább legyen zöldségkrém, az legalább nem próbál valami másra hasonlítani. Mint kiderült, a Don Pepének van egészen komoly vegán felhozatala pizzák és mindenféle más terén. De sikerült valahogy olyan állagúra csinálniuk a szejtánt, amit a pizzára tesznek, hogy folyamatosan az volt az érzésem, hogy valami borzasztó mócsingos húst rágcsálok. És hiába mondogattam magamnak, hogy az lehetetlen, akkor is megundorodtam tőle és két részletben sem tudtam megenni. Viszont az emésztésem még mindig pazar. Elég sok hüvelyest eszem és attól sem készülök ki, olyannyira nem, hogy mindjárt bepróbálkozom a zöldborsófőzelékkel, amit pedig évek óta nem ettem, mert konkrétan beteg leszek (vagy lettem) tőle.

Gipszben mérlegre állni hülyeség, szóval ezügyben nem tudom mi a helyzet, reméljük holnap kiderül. A bolygó viszont biztosan örül nekem most, és ez jó.

Forrás: tumblr.com

Dajer_Tamogatom