Nálunk családi vonás az újkrumpli szeretete

Müllner Dóra gasztro ajánlatait olvasva és látva az az érzésünk támadhat, hogy főzni igazán színre érdemes. Ha nincs kerted, akkor először is nézz körül a piacon vagy a  zöldségesnél, és legeltesd a szemed a látványon, aztán már fogsz tudni választani. A tavaszi-nyári zöldségek egyik királynője főételként, köretként egyaránt jó döntés, elkészítési variációinak száma pedig végtelen, amelyben határt csak a családi hagyomány és az ami jó, azon ne változtass hedonizmusa szabhat. Figyelem, az alábbiakban a nyugalom megzavarására erősen alkalmas képek következnek!

Az a kedvenc időszakom a piacokon, amikor elkezdik felváltani a gyökérzöldségek pasztell színeit a harsogó zöldek. Húsvét környékén köszönt be először a zöld eufória, kiegészülve a pirosló retkekkel és a világítóan fehér újhagymákkal. De akkor jön el igazán az én időm, amikor a standokon megjelennek a rózsaszín és sárgahéjú újkrumplik, majd körülbelül egy héttel később megérkezik a spárga, és pár nap múlva az eper. Ettől kezdve nem bírok magammal, és képes lennék mindennap újkrumplit enni. Meg spárgát. Meg epret.

Bátran kijelenthetem, hogy nálunk családi vonás az újkrumpli szeretete. Emlékszem, arról tudtam, hogy már nem sokáig kell suliba járni, hogy Dédi megfőzte az első paprikás-tejfölös újkrumplit. Ami savanykás volt, sós és mégis édesen  krémes. Emlékszem arra is, amikor először főztem meg én is. Erről írtam már korábban, és a helyzet most is ugyanaz volt: egy hagyományos családi fogás elkészítése előtt mindig átjár az izgalommal teli szorongás. Hiába készítettem már el számtalanszor sokkal bonyolultabb ételeket, mégis ott volt bennem a félsz. Nem játszom meg magam, tényleg így van! Persze egyszerű a magyarázat erre, hiszen ilyenkor nem csupán jóízűnek kell lennie az ételnek, hanem olyannak. Ez pedig azért is kihívás, mert sajnos nálunk nincsenek kézzel írott családi recepteskönyvek, az ízek és azok harmóniái közöttünk generációról generációra, fazékról fazékra, tányérról tányérra öröklődtek. Ezért is őrizgetek ütött-kopottnak tűnő fazekakat és lábasokat mindenkitől, akik a családban főztek, mert hiszek abban, hogy ezekben a tárgyakban éppúgy benne vannak ők is, mint azok az ízek, amiket sosem felejtek.

Na, de térjünk vissza az újkrumpli paprikáshoz, ami a világ legegyszerűbb ételei közé tartozik, főleg annak, aki főzött már paprikás csirkét. Kezdetnek egy kevés olajon vagy vajon hagymát dinsztelünk. Én most sonkahagymát választottam, de természetesen sima vöröshagymával is, és akár (ha még tavasziasabbra hangolnánk) újhagymán is működik. Amíg a hagyma dinsztelődik, lemosom a krumplit, ami ha új, sosem kell pucolni, bőven elég jól lemosni, illetve egy kicsit megkefélgetni.

Aztán egy kis kevergetés a hagymán, én most adtam hozzá két gerezd fokhagymát, hiszen az ártani nem tud. Közben krumplikarikázás. Amikor a hagyma már krémes, mehet hozzá a felvágott újkrumpli. Óvatosan összeforgatom, és éppen csak annyi vízzel öntöm fel, hogy könnyebben elegyedjen a paprikás hagymával. Ugyanis az újkrumpli pont arról híres, hogy sokkal nagyobb a nedvesség tartalma, mint az öregnek, arról nem is beszélve, hogy jóval édesebb is, hiszen a benne lévő cukor még nem alakult át keményítővé.

Addig pároljuk őket együtt, amíg a krumpli már puha, ezt érdemes tesztelgetni, mert ahogy sok minden másra, így erre sincs pontos előírás. Amikor a krumpli már majdnem puha, jöhet a tejföl, amit hozzáadunk a paprikás krumplinkhoz, de vigyázva! Nagyon tudományosan azt hőkiegyenlítésnek hívjuk, amit tennünk kell, vagyis hogy egy jó nagy adag tejfölbe belemerünk a a krumpli levéből, azt külön megkeverjük, és ez mehet a  többihez! Ha a tejfölt csak belezuttyantjuk hirtelen, akkor az összeugrik és még randa is lesz. Ezután összerottyantjuk, és amikor a krumpli már puha, kiegyenlítjük az ízeket, sózzuk, borsozzuk, és kész. Már frissen is finom, de szobahőmérsékletre hűlve lesz az igazi. De bevallom, én hidegen szeretem a legjobban.

A tejfölös újkrumplin kívül szezonban, ami szerencsére egészen júliusig eltart, jöhet minden formában, petrezselymesen, piros-ropogósra sülve, csak salátával, kovászos uborkával vagy éppen köretnek. Két évvel ezelőtt például, egy szombati piac után, amikor az elmaradhatatlan újkrumpli mellé végre zöld spárga és eper is került a kosárba, annyira megkívántam mindent, hogy egyszerre kerültek az asztalra. Volt spárga a kevés olívaolajon piruló újkrumpli mellé, de ami ennél merészebbnek tűnhet, az eperből sem egyszerű desszert lett,  hanem a megmaradt spárga mellett végezte  a serpenyőben.

A teszt remekül sikerült. Egy kevés vajon megfuttattam a spárgát, pár perc elteltével rádobtam a felszeletelt epreket, friss borsot daráltam rá, egy csepp mézzel édesítettem, leheletnyi sóval fejeztem be. Tálaláskor került rá egy kevés balzsamecet krém, és mire felocsúdtam, készülhetett is a következő adag. Azóta pedig állandó fogása a szezonnak, tökéletes köret sült csirke mellett, de rafináltan egészíti ki a petrezselymes újkrumplit is.

Tetszett ez az írás?! Ha igen, kövess bennünket a Facebookon és az Instagramon!