Alig vártuk, hogy a pandémia szülte vasárnap esti szerkesztőségi Zoomokat felváltsa végre a hús-vér együttlét. Miután megjött a nyár is és szezonja van a kerti partiknak, közösségi főzéseknek, immáron oltottan és védetten, fogyókúrákon edzett, de az egymás társaságára igazán kiéhezett csapatunkat Müllner Dóra fogadta be egy chill-es hétvégére, a béke (Szentendrei-) szigetén, Surányban. Márpedig egy gasztroszerző akkor is dolgozik, amikor nem, így született meg ez az ajánlat is.
Házigazdaként valahol ott kezdődött a dilemmám, hogy lesz-e aki tüzet rak, mert akkor főzhetnénk bográcsban. A tűzrakást ugyanis nagyon komoly tudománynak tartom, amihez én egyáltalán nem értek. Ha viszont van tűz, akkor szabadtűzön, bográcsban főzni vagy sütni a világ egyik legjobb dolga.
Tűzfelelős lett, így már csak azt kellett kitalálni, hogy mi kerüljön a bográcsba. A paprikás krumpli és a lecsó hamar elvéreztek, viszont kiderült, hogy a békéscsabai, erős húsos gyökerekkel bíró kolléganő, Andi motiváltságának és ízlésének köszönhetően van mód, nem is akármilyen szürkemarha beszerzésére. Innen már egyöntetű volt a döntés, hogy akkor marhapörkölt legyen a vacsora.
És amint megérkezett a frissen vágott 4 kiló fiatal szürkemarháról a hír, nekiláttunk a többi alapanyag beszerzésének is. Szigetlakókként, Dórával igyekeztünk előnyben részesíteni a helyi árut, a tahitótfalusi zöldségesnél válogattunk kedvünkre valókat.
Sercli nélkül közösségi főzés sincs
Ha jó a hús, akkor már csak igazi, élénk piros, jó minőségű piros paprikára, házi füstölt szalonnára, némi zsírra, és jó sok vöröshagymára volt szükség, amiből szintén sikerült a szezon legjobbját a frisset, újat, főzőt beszerezni.
Na meg a pár szem paradicsom és zöldpaprika is csak jót tett a pörkölt alapnak, ahogy néhány reszelt sárgarépa is segített, hogy jól tunkolható ízes szaft is kerekedjen a pörköltes tányérba. És nem feledkezhettünk meg egy jóféle vörösborról sem, de nagyon fontos, hogy a pörköltbe is csak olyan kerülhet, amit főzés közben is szívesen kortyolgatunk. Ezen a ponton könnyű elszúrni, tehát aranyszabály, hogy bár a konty alá kevesebb, pörköltbe több jut belőle, csakis minőségi bort válasszunk ehhez is! Ez legalább olyan nélkülözhetetlen a jó szafthoz, mint a sok hagyma.
A bográcsba kerülési sorrend persze fontos, de a legfontosabb mégis az idő, a főzésre, összeérésre szánt hömpölygő idő.
A szabadtűzön főzés másik titka, hogy legyen nagy hő is, amikor pirul a szalonna meg a hagyma, de szépen rotyoghasson is a pörkölt, amikor minden mindennek ad és a kap az ízéből – a hagymától a húson át a vörösborig, és nem maradhat ki a só sem.
Mivel azonban a jó marhapörkölthöz idő kell, és azt bizony nehéz kivárni, így muszáj volt előtte mindig csipegetni pár falatot.
Ekkor több út állt előttünk, mi pedig ebből az első parázson pirosra sülő micset és vékony kolbászt választottuk, amit Aliz dobott be a közösbe. Ezekből néhány falat mustárral, friss lila hagymával, fehér kenyérrel, paradicsommal és paprikával, mindent túlélővé tett minket, és simán elfröccsözgettünk, habzóztunk, pezsgőzhettünk, de akár még pálinkázhattunk is volna, amíg asztalra került a tökéletes pörkölt. Hozzá elkészült a nokedli és/vagy tavasz lévén a petrezselymes krumpli, illetve természetesen jött mellé jóféle, kicsit csípős házi savanyúság az almapaprikától, csalamádén át a kisdinnyéig, hogy az ecetes cseresznyepaprikáról már ne is beszéljünk.
Persze tudtuk jól, hogy a sós után mindig kell egy kis édes, hiszen ahogy Dédi mondta, annak amúgy is más helye van. És mi lehet ilyenkor jobb, mint egy, illetve rögtön két szülinapi torta. Az Era által elkészített brutális csokitorta eredeti receptje lánya egyik első könyvéből, a Nagy sütiskönyv gyerekeknek kötetből származik, örök gyerekeknek különösen ajánlott, a siker garantált.
Isten éltesse vezető szerkesztőnket, Szentirmai Dórát és a kétéves Dajer magazint!
Amikor pedig már csak tisliztünk a maradékok felett, majd pihegtünk a meleg nyári estében, heverve szanaszét a teraszon, különösen jólestek a címkéjükben is Dajer-kompatibilis, Kati-féle ajándék gyöngyözőborok.
Egy tanács azért még a végére: a társaságban mindig legyen valaki, aki emlékezni fog rá, hogy a mélyhűtőbe is került a borból!
Fotók: Moscu Katalin
Tetszett ez az írás?!
Ha igen, kövess bennünket a Facebookon és az Instagramon!
Müllner Dóra írásai a Dajeren:
Spenótzöld január – avagy trakta után mérlegelünk
Dermedés a gangon – a szilveszteri kocsonya titka
A káposztával töltött idő nyomában
Sok boldog melltartó nélküli világnapot! Levelek A4-es országból
Én kis Svájcom – útibeszámoló krumplipucolóval, határzár idején
Kelet-európai woman power és a hatás alá került nő