Umát nem láttam európai ruhát viselni a két hónap alatt, amíg a dél-indiai Tamil Nadu állam tízmilliós nagyvárosában, Chennai-ban voltam egy alkotói ösztöndíjnak köszönhetően. India talán legkonzervatívabb államának gyorsan modernizálódó nagyvárosában a nők túlnyomó többsége száriban jár, ha meg nem, akkor chudidhar-ban, ami egy térdig (de inkább térd alá) érő, oldalt felsliccelt, sokszor hosszú ujjú felsőből, nadrágból és kendőből álló szett. Bihari Ágnes képes beszámolója a szárik földjéről és egy szári-birodalomról.
Uma ropogósra keményített, változatos színű szárijaival nem tűnt ki a tömegből, lénye mégis sugárzott, valahányszor megláttam. A sokoldalúan művelt, világlátott, energikus indiai nő óraadó egy magánegyetemen, szakterülete a filmelmélet. Feminista, liberális gondolkodású sok dologban, ugyanakkor a hagyományaihoz, kulturális és spirituális értékeihez látható módon ragaszkodik. Pályája újságíróként indult, ami a mai napig érződik rajta: bármi is került szóba a kultúrájára vonatkozóan, színesen és élvezetesen mesélt róla.
Tőle hallottam az egyik leghíresebb indiai szári-birodalmat felépítő családi vállalkozásról, az országban szinte fogalom számba menő Nalli-ról is. Éppen egy nyitott „otó”-ban ültünk (ahogy a máshol tuktuk-nak vagy riksának nevezett, olcsóbb motoros járművet hívják itt), ami a kaotikus chennai forgalomban Uma otthona felé tartott, hogy fiatal bolgár rezidens-társam felpróbálhassa Uma valamelyik száriját.
Nalli, a nemzeti büszkeség
„És a Nalli 100-ban jártatok már?” – kérdezte Uma. „Nem? Ha érdekelnek benneteket a szárik, oda mindenképpen el kell mennetek!”
Mire Uma lakótelepi otthonába ért velünk az „otó”, mindent megtudtunk erről a ma már nemzeti büszkeségnek számító családi vállalkozásról, ráadásul Uma információi több személyes vonatkozást tartalmaztak: „A nagyapám a bátyjával együtt annak idején a T. Nagar városrész kormányzatában dolgozott, és ők javasolták a Nalli későbbi alapítóinak, hogy a Kancsipuram városában lévő szövőüzemükben készült selyemszárijaikat a házról-házra járó értékesítés helyett egy állandó helyen, egy chennai boltban, az Ushman Road 100-as szám alatt kínálják. A cím, azaz a házszám miatt hívják ezt a ma már több emeletes nagyáruházat Nalli 100-nak. Igaz, két év múlva, 2028-ban tényleg a százéves évfordulójukat fogják ünnepelni.”
Uma családjában a nők lojális Nalli-vásárlók, legalábbis az esküvői szárijaikat mind onnan vásárolták. Uma – akinek hatvan évesen is remek alakja van – ráadásul fiatal korában modellkedett is az akkor még feltörekvő cégnek.
A Nallinál az alapítás centenáriumi évfordulójára, saját maguk megünneplésére egy érdekes kiállítással is készülnek, amin Uma egykori esküvői szárija is ki lesz állítva, üveg mögött. És az anyjáé is. Meg a nővéréé. És az övékén kívül még jó néhány nő 40-50-60 évvel ezelőtt viselt és azóta őrzött esküvői szárija. A cég ugyanis érdekes kezdeményezést indított: visszavásárolja ezeket a régi ünnepi darabokat mai áron, ami esetenként akár kilencvenszeres árat is jelenthet, mert ezeknek a régi selyem anyagoknak az arany-és ezüst szegélye valódi nemesfémet tartalmazott, aminek az értéke az elmúlt évtizedekben jóval feljebb ment.
A céghez nem ritkán több nemzedéken át lojális vevők nem csak egykori esküvői szárijuk mai árát kapják meg, hanem a kiállítás bezárása után a régi szári pontos replikáját is, ami addig az eredetivel együtt lesz kiállítva. Érdekes marketing ötlet, különösen egy olyan cégtől, ami többek között arról híres, hogy náluk nincs leárazás, soha. Termékeik pedig nem olcsók, sőt.

Ma már az alapító család negyedik vagy ötödik generációja viszi az üzletet, ami közben globális márka lett. Több mint 30 áruházuk van, Indián kívül többek között az USA-ban, Szingapúrban és az Arab Emírségekben. Diverzifikálódtak is, az egyik legjelentősebb mellékáguk a lakberendezés lett (függönyök, díszpárnahuzatok, ágytakarók, ágyneműk, terítők – mind-mind selyemből); beléptek az ékszerpiacra, kínálnak hagyományos indiai férfi viselet is (dohti, kurta), élénk az e-kereskedelmük is, a Nalli Next elnevezésű márkájukkal pedig kifejezetten a fiatal generációkat célozzák meg.
Hét nap, hét energia
Uma családja átment egy komolyabb gazdasági krachon is, nem jár hát minden nap Nalli-száriban, a ‘70-es évekbeli lakótelepi otthona fémszekrényében lévő mintegy 80 darab közül csak az esküvői származik tőlük, meg talán még néhány ünnepi példány. De persze azért minden nap szárit visel. Sajátos metódust követve választja ki, hogy egy adott napon a gardróbjából milyen színű darabot vesz elő. A védikus asztrológia szerint ugyanis a hét minden napjához más-más szín és égitest, illetve más-más jellegű energia tartozik.
Pár nappal később, amikor egy hétfői napon az egyetem kertjében fotóztam őt, egy krémszínű, fekete mintás szári volt rajta, mert ezek a színek meggyőződése szerint segítik abban, hogy aznap harmóniába kerüljön a Chandra (Hold) energiájával (azaz: érzelmek, béke, anyai energiák), azaz, hogy amennyire csak lehet, jól érezze magát. Azt is elmondta, hogy a hét többi napján milyen színűt fog viselni:
- kedd: vörös, barna, sötét pink (Mangal/Mars – bátorság, ambíció).
- szerda: zöld (Buddha/Merkúr – kommunikáció, intelligencia, kereskedelem)
- csütörtök: sárga, mustársárga (Guru/Jupiter – tudás, spiritualitás, bőség)
- péntek: törtfehér, elefántcsont (Shukra/Vénusz – művészet, luxus, szeretet, szépség)
- szombat: fekete, sötétkék, lila (Shani/Szaturnusz – fegyelem, türelem, karma)
- vasárnap: pink, narancs, arany, sáfrány (Shurya/Nap – életerő, dicsőség, vezetés)
Mondják, hogy az indiai szári nem csak egy ruhadarab, hanem egy élő történelmi és antropológiai jelenség. A textilipar és a fenntarthatóság kérdése egyre több figyelmet kap a világban – lehet, hogy ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt években több kiváló, friss könyv és tanulmány született szári-témában, nem is beszélve arról a 2023-as londoni kiállításról, ami máig utazik a világban és ezekben a napokban éppen Ausztráliában nyílt meg.





